Éppen hogy meghallotta a hírt, Zoénak hányingere
lett. Hányingerrel vegyes düh kavargott a gyomrában, melytől kisvártatva
elfelejtette, hogy aznap még nem ebédelt. Értetlenül tologatta maga előtt a
poháralátétet, mintha az bármi megoldást is jelentene. Álomszerű állapotban ült
a kávézó foteljában, mely az imént még körülölelő érzetet biztosított számára,
mostanra viszont úgy érezte, magába szippantja és megfojtja. A hirtelen beállt
csöndet sűrű sötétség követte, érzékszervei kikapcsoltak. Gondolatai örvényként
cikáztak összetéve a múlt és az elképzelt jelen kimerevített képeit, míg a nagy
kavalkád össze nem állt egy kaotikus, mégis egyértelmű montázzsá.
2013. máj. 31.
2013. máj. 22.
Ki nevet a végén
A fiatalság nem csupán bolondság. A fiatalság
szenvedély, erő és dac. A fiatalság harc: harcol önmagáért, vérben izzik, hogy
egy jobb világot lásson. A nagy forradalmak fiatalok tüzével kezdődtek, s az ő
vérükbe torkolltak. A fiatal szív meglátja a világban a jót, a szépet, majd
felszegett állal, büszkén harcol érte, míg végül a felnőtti elégikusság, a
konformitás ki nem zsigereli.
2013, Magyarország. Minden nap egy új kezdet és egy
új vég. Monoton lépésekkel vonul dolgára munkás, igazgató, vén diák. A
különbség csupán abban rejlik, hogy utóbbi zsenge szempillái alól feltekintve
nem üveges szemmel bámul a végtelen egyformaságba, a mindenhonnan bűzölgő hatalom fullasztó fellegébe. A diák tekintete
csillogó, reménnyel teli.
2013. máj. 16.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)