A fiatalság nem csupán bolondság. A fiatalság
szenvedély, erő és dac. A fiatalság harc: harcol önmagáért, vérben izzik, hogy
egy jobb világot lásson. A nagy forradalmak fiatalok tüzével kezdődtek, s az ő
vérükbe torkolltak. A fiatal szív meglátja a világban a jót, a szépet, majd
felszegett állal, büszkén harcol érte, míg végül a felnőtti elégikusság, a
konformitás ki nem zsigereli.
2013, Magyarország. Minden nap egy új kezdet és egy
új vég. Monoton lépésekkel vonul dolgára munkás, igazgató, vén diák. A
különbség csupán abban rejlik, hogy utóbbi zsenge szempillái alól feltekintve
nem üveges szemmel bámul a végtelen egyformaságba, a mindenhonnan bűzölgő hatalom fullasztó fellegébe. A diák tekintete
csillogó, reménnyel teli.
2013, tél. Diákok százezrei vonulnak ki a fagyos,
sötét utcákra. Elfoglalják a köztereket, provokatív feliratokkal adva hangot
mindannak, ami a hosszas elfojtás után végül kirobbant. Bőrük alatt érzik a
változás szelét, mely önmagában elég ok lenne arra, hogy megmutassák, mire
képes az erő a szenvedéllyel, a bátorság a kitartással ötvözve. Táncba hívják
mindazokat, akiknek később a helyére lépnek. Forradalmuk békés, követeléseik
tiszták és jogosak: 0. követelik a közös felsőoktatás átfogó reformját az
érintettek bevonásával; 1. követelik a keretszámok visszaállítását legalább a
2011-es szintre; 2. követelik a forráskivonás leállítását, és az elvonások kompenzálását;
3. követelik a hallgatói szerződés eltörlését; 4. követelik, hogy ne
korlátozzák az egyetemi autonómiát. Jogaink vannak. Demokráciában élünk.
Követelünk.
2013, február. A kormány végső döntése a tüntetőknek
kedvez: a 16 felsőoktatási képzésen, ahol eredetileg felszámolták az államilag
támogatott helyeket, újra érvénybe léptették az állami támogatást. Más kérdés,
hogy az ezekhez rendelt minimum pontszámok alig teljesíthetőek. Az első rosta.
Érhet még bármi meglepetés?
2013, március. Alaptörvénybe iktatják a „röghöz kötés”
törvényét, így az államilag támogatott képzéseken tanuló diákok a felsőoktatásban
töltött évek kétszeresét kötelesek Magyarországon „ledolgozni”. Amennyiben ezt
elmulasztják, a tandíjat vissza kell fizetniük. Az intézkedés nem meglepő, ám
nagy felháborodást vált ki. A társadalmon belül megosztja az egyént is, hiszen
a mellette és ellene szóló érvek egyaránt ésszerűek. A diákság azonban háborog:
ugyan melyik fiatal nem emelné fel a hangját, ha más akarná meghatározni a
jövőjét csak azért, mert neki nem áll módjában fizetni a tandíjat?
2012, július. "A tandíjnak ellensége vagyok, és
az is maradok" – hangzott el a mondat Orbán Viktor miniszterelnök
(2010-2014) szájából. Még korábban azt is elárulta hallgatóságának, hogy anno ő
sem tudta volna finanszírozni egyetemi tanulmányait.
2013, május. Megkezdődnek az érettségi vizsgák,
melyek egyben felvételiként is szolgálnak mindazoknak, akik tovább kívánnak
lépni a felsőoktatásba. Magyar nyelv és irodalom, matematika, történelem. A
három kötelező, majd sorban a többi. A második rosta. Az írásbeli feladatsorok
olyan szintű tudást várnak el, melyek olykor túllépik a középiskolai
tananyagot. A kérdések nem egyértelműek, de mire nem jó a javítókulcs – majd az
igazságot tesz. Igazságtalan mind a diák, mind a szaktanár szerint.
Érthetetlen, hogy a reformáció alatt kialakult egyházak között mit keres a
katolicizmus.
2013, magyar kormány. Kik ezek a diákok? Ki hallott róluk? Hiszen még csak nevük sincs.
Mutassuk meg, hogy ki dirigál, nem élhetnek az utolsó szó jogával! Miénk a
hatalom, a pénz (?), a név. Mi vagyunk Magyarország. És mert ezt képzelitek
magatokról, a felvételi kérelmet benyújtók 35%-a jövőre külföldön folytatja a
tanulmányait. Köztük a legjobbak. Nem fognak hazajönni; aki egyszer kilép ebből
a silány környezetből, többé nem vágyik vissza ide. Ahol ezért a cikkért perbe
fognának.
A hatalom nem mindenható. Elveheti a pénzed, a
szabadságod, a családod, bármit – kivéve két dolgot: a reménységed és a hited.
Ettől lesz a hatalom tehetetlen, és válik felbőszült oroszlánná, aki megpróbál
széttépni. De te erősebb vagy. Te fiatal vagy és sok vagy, egyszer pedig még
több leszel. Mindennek a kulcsa a türelem és a felkészülés egy harcra, melyről
már oly sokan lemondtak. Bennünk van a győzelem. Miénk lesz az utolsó szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése