- A férfiakat már nem zavarja a női
individualizmus.
- Ez tévedés. A nő legrosszabb tulajdonsága a
büszkeség. Minden más hátránya erre vezethető vissza.
- A nő csak elhiteti magával, hogy büszke.
- Miért?
- Mert maga sem tudja, mit akar. Ezzel leplezi.
- És előrébb jut?
- Nem. Az emancipációval kivívott magának
olyasvalamit, amiről maga sem tudta, mivel jár: a szabadságot. - - Ez pedig olyan
súllyal zuhant a nyakába, hogy nem tudta megtartani. Összerogyott alatta.
- Miért nem fogadja el, ha a férfi nyújtja a
kezét?
- Éppen az a baj, hogy elfogadta – és lerántotta a
férfit maga mellé a porba. Most együtt homokoznak, mint a kezdetekkor, és
találgatják, vajon mitévők legyenek.
- Nem értem.
- Átléptük a világ legújabb korszakának a küszöbét.
Olyan, mintha újraélnénk a teremtést. Méregeti egymást a férfi és a nő. Tudják,
hogy elhivatottak, de cél nincs előttük. A nő végre bebizonyíthatta, hogy erős,
kivívta a férfi nem viszonylagos elismerését, azonos jogokat szerzett.
Legyőzhetetlen akart lenni, s ezzel legyőzte önmagát is. Legyőzte a nőt. És
most jön a képbe a férfi. Tehetetlenül nézte végig a nő pusztítását. Mégis mit
tehetett volna? Nem ért rá: világokat döntő csatákat vívott. Tudod ki a
világháborúk valódi győztese? A nő. Csendben és alattomosan hódította meg a
világot. Kémként aknázta ki a férfi gyenge pontjait. Minden a nő miatt van. A
férfi védelmezte, harcolt érte – férfi volt mellette. Ma már nincs miért
férfinak lennie.
- - Azt állítod, hogy megszűntünk férfinak lenni?
- - Ugyanannyira, mint ahogy a nő megszűnt nőnek
lenni. A férfi már nem tudja, a nő mit vár tőle. Ha a nő meg tudja védeni
magát, a puszta létet is szükségtelennek érzi. A nő pedig elégedetlen – ezt az
egy tulajdonságát megőrizte. Elégedetlen, amiért a férfiból kihunyt a
férfiasság. Elégedetlen, amiért nem nyitják ki neki az ajtót, nem veszik fel az
elejtett tollát, nem kap időpontot a kozmetikusnál a férfi kliensek miatt, nem
udvarol neki senki, ehelyett neki kell ezt megtennie, és még sorolhatnám a
végtelenségig.
- - Jobban esne, ha nem általánosítanál.
- - Talán megvigasztal a magyarázat: a nő ezt az
elégedetlenséget saját magának okozta. A férfi azt tette, amit bárki tett
volna. Feleslegesnek érezte magát, ezért odébbállt. A nő pedig ismét egy olyan
élethelyzetben találta magát, ami ugyanannyi elégedetlenségre ad neki okot,
mint az előző. Tudatán kívül kötött kompromisszumot a szabadsággal.
- - Szóval nem a mi hibánk.
- - Nem. Ettől természetesen nem érezzük jobban
magunkat. A nő még mindig vágyik az igazi férfira. Arra, aki mellett igazi nő
lehet. De már sosem lesz az, aki volt.
- - Mi a megoldás?
- - Az idő. A nő büszkesége nem fog megtörni. A
férfi íratlanul legyőzetett, a nő pedig rájött, hogy amiért harcolt, azzal
saját magát pusztította el. De túl büszke ahhoz, hogy beismerje a tévedését és
visszaforduljon. A hős férfi ideje lejárt. Most pedig várunk, hogy új felállás
alakuljon ki. Kivárjuk, mit kíván tőlünk a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése