Egy
dallam, egy íz, egy tapintás. Egy hang, egy szín, egy mozdulat. Egy illat.
Takaró
az emlék. Dunyhája meleg oltalmat ad a fáradt szívnek.
Szaladj,
emlék, szállj a végtelenbe, s mondd el, kiáltsd szét a föld kerekén a titkom!
Mert titokban élek. Titokban lüktet gyenge mellkasom. Vízre lépek, s nem látom
a jövő fényes hullámait.
Vezesd,
emlék, a vakot! Mondd neki, hogy ne féljen, hogy az élet csupán irónia, melyre
illik grimaszolni. Állj mögé, hogy sorsa elől ne fusson már fájdalmasan a
végzet viharába.
Bírd,
emlék, a némát szólásra, illatos szavak kútfőjévé tedd! Adj neki hitet és
bátorságot, mert érzés az, mi lelkében bugyog; mert a forrás özönvizet fakaszt.
Nyisd, emlék,
a süket fület hallásra! Dallamok szállnak tova a végtelen éterben, hangok
suttognak tiszta eszméletet. A lélek az, ki hallhatja a szív dallamát, a tiszta
könnyeket.
Jöjj
vissza, emlék! Árván hagytál oly sok szempár között, s eltévedtem az élet hazug
ösvényén. Mutasd meg, milyen volt harsányan nevetni, könnyek között lelni
álomra. Mutasd meg, miért kell élni, miért lesz boldog a halál. Mutasd meg, mi
a szép s a csúnya, miért véges a végtelennek tűnő idő. Mutasd meg, milyen volt
szeretni, hozd vissza a szívem, hogy újra megtanuljam! Mutasd meg, voltam én
őszinte, bugyogó forrás, tiszta lélek.
Ne
hagyj el, emlék. Kínzó félelem a jövő múlt nélkül, s a jelenem hazugság.
Vigyázz lapjaid teremtőjére. Mert csak te tudod, mit az elme hallgat, csak te
ismered a szív belső titkait. Te őrzöd a zár kulcsát, mely a lélekhez visz; a
lélekhez, melyet száműzött az értelem zavara.
Mesélj,
emlék. Legyél meleg dunyhám ma éjjel. Melegíts, ha hideg van, ölelj át, ha
félek. Nyisd fel rab szívem, hadd lássam, mivé lett, tán már el is hagyta
zsarnokát. Mondd el panaszát. Mondd meg neki: szabad.
Élj
újra, szív! Élj, s állj bosszút befogott füleimen, vak tekintetemen! Fess vért
halovány arcomra, rózsákat száraz ajkaimra. Áruld el, mit még a lélek sem tud,
s az ész sem ismer, mert benned él a szó, a hang. Te vagy az élet dallama,
nincs már más, ki helyetted foghatna lantot. Te tudod a kezdetet, s ismered a
véget, te áldod a világot, s megbocsátasz a kárhozottnak.
Halld
meg, lélek, mit szól a szív. Szeretetet. Reménységet. Örömöt s vágyat. Álmot a végtelenben.
Egy szívbe zárt verset, egy messzi pillantást, s vádló hűséget.
Hívj, ha még szeretni tudsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése