Minden
ember egy-egy világ. Minden világ egy-egy álom. Minden álom egy-egy őszinte
szülemény. Az álom nem hazudik, nem titkolózik, nem torzít. Az álom egyszerű és
világos. Olyan tiszta, akár a mese. Akár a zene.
2012. márc. 27.
2012. márc. 18.
2012. márc. 8.
A magány falai
Van úgy, hogy sehogy sincsen. Van úgy, hogy semmi nincsen. Érzékünk kábult, tompa; tekintetünk figyelem nélkül pásztázza az oly egyhangúnak tetsző világot. Árnyakként ballagunk térről térre, nyomról nyomra.
Tűz
Izzón, vörösen lángol, ég
a forró kandalló hevén -
lobog,
ropog.
Szikrája átcsap egy fára,
ki megadón lobban lángra
félve
égve.
Színes lapok, borítékok
kapnak sok fekete foltot -
lángban
halnak.
Emlékük füstje száll, halott
szavak kapnak újra lángot
választ
várva.
2012. márc. 5.
A hajsza vége
Egy szép napon egy átlagos lány feltett egy átlagos kérdést - azaz inkább megszokott, mint átlagos: "Mit csinálok én itt?" Hogy mégis hol? Természetesen ebben a kívülről csillogó-villogó, de belülről lepusztult világban. Lássuk be: joggal tette fel. Évekbe telt, míg rájött, hogy mi az, amiért érdemes élni. Ez pedig a boldogság.
Paradoxon-szerelem
Ugyan elvont és furcsa, de általános igazság, hogy minden nő tart szeretőt - és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag mindegyikőnk ugyanazt. Lángoló haragunkban boldogság, végtelen panaszáradataink süket hallgatója, akkor is ott van, amikor magunk vagyunk, magányos óráink társa. Ő a legjobb barátunk és ugyanakkor legfőbb ellenségünk is, aki nem kívülről, de belülről gyógyít. Hallhatatlan beszélgetéseink során ugyan fogyni látszik, de mindig újult erővel várva a folytatást, a nők leghálátlanabb szeretője: a csokoládé.
Fall in love
Bár néha felettébb unalmasnak, sivárnak és erőltetettnek tűnik, az iskola alapjában véve egy izgalmas hely - kíváncsi embereknek. Nem csak ismeretszerzés szempontjából természetesen. Az iskola egy hatalmas intézmény, ahova a társadalom különböző csoportjainak képviselőit zárják össze. Így mi lehet annál szórakoztatóbb, mint nevetni mások gyengeségein, hogy aztán a többiek is nevessenek rajtunk, ha ránk kerül a sor - fogalmazta meg Mr. Bennet Jane Austen szócsöveként.
A megfizetés esztendeje
Irodalmi mű vagy történelmi alkotás?
Pusztán hazugságok tömkelege lenne vagy örök igazságok őrzője? Immár két
évezrede vitatkozunk, a barátok ellenségekké válnak miatta, miközben a Biblia
egyre újabb és újabb titkokat tár fel. Több ezer éves jóslatok, amik most, az
utóbbi évtizedekben kezdtek valóra válni. Mindez pedig nem csupán véletlen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)