Ady Endre: Káin megölte Ábelt

            Vannak a világon olyasféle dolgok, melyekről mindenkiben kialakul egyfajta vélemény. Legyen szó szerelemről, háborúról, hazáról vagy akár hitről, az emberek bátran nyilatkoznak bármely nagy kaliberű témáról, befolyásolva ezzel a környezetüket. Ezt tette Ady Endre is: megosztotta mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket híres-hírhedt élete során szerzett, valamint kamatoztatta az otthonról hozott tudást és ismereteket.

Szóbeli érettségi köszöntőbeszéd

Az élet egy nagy bíróság. Hol a hátsó sorban, hol a vádlottak padján ülve várjuk az ítéletet. Feleltünk már érzelmekért s nagy szavakért, mind nagyobb ítélők előtt állva, míg el nem jutunk a Legfelsőbb Bíróság félelmetes ajtajáig, hogy végül önnön bíráinkká váljunk.

Ma is bíróság elé állunk, hol bírónk az Élet, s csak az esküdtek, tanítóink kedves mosolya hatol át a fülsiketítő csenden.

Tiszta kézzel, ártatlanul állunk Önök előtt, fogadják hát védőbeszédünket, mit húsz éven át csiszolgattunk, s most életműként teszünk Önök elé.

Csak arra van kiút, ahonnan eljöttél

(2011. december)

Este volt. Mint minden téli este, ez is sötétségbe burkolózott. A ködben apró napocskákként világítottak az utcai lámpák - sikertelenül. Senki nem mászkált már a dermesztő hidegben. Ugyan ki is vágyik az utcán fagyoskodni Karácsony estéjén?

Nevetve felnőni

(2011. december)

Azt mondják, egyszer mindenki eljut arra a pontra, amikor önvizsgálatot tart. Ezt - a mai embereket szemlélve - elég abszurdnak tartom. Elenyésző százalékukról tudom elmondani, hogy kétszer is meggondolják, mit cselekszenek és ha már megtették, "férfiasan" vállalják a következményeket. Századunk divata inkább az ivászatban és a drogozásban merül ki, ami ideig-óráig elfeledteti az emberrel, hogy mit tett és mit kell majd még tennie a későbbiekben, hogy az élete elrendeződjön. Ez az egyik véglet.

Elítéltek

                Éppen hogy meghallotta a hírt, Zoénak hányingere lett. Hányingerrel vegyes düh kavargott a gyomrában, melytől kisvártatva elfelejtette, hogy aznap még nem ebédelt. Értetlenül tologatta maga előtt a poháralátétet, mintha az bármi megoldást is jelentene. Álomszerű állapotban ült a kávézó foteljában, mely az imént még körülölelő érzetet biztosított számára, mostanra viszont úgy érezte, magába szippantja és megfojtja. A hirtelen beállt csöndet sűrű sötétség követte, érzékszervei kikapcsoltak. Gondolatai örvényként cikáztak összetéve a múlt és az elképzelt jelen kimerevített képeit, míg a nagy kavalkád össze nem állt egy kaotikus, mégis egyértelmű montázzsá.

Ki nevet a végén

               

                A fiatalság nem csupán bolondság. A fiatalság szenvedély, erő és dac. A fiatalság harc: harcol önmagáért, vérben izzik, hogy egy jobb világot lásson. A nagy forradalmak fiatalok tüzével kezdődtek, s az ő vérükbe torkolltak. A fiatal szív meglátja a világban a jót, a szépet, majd felszegett állal, büszkén harcol érte, míg végül a felnőtti elégikusság, a konformitás ki nem zsigereli.

                2013, Magyarország. Minden nap egy új kezdet és egy új vég. Monoton lépésekkel vonul dolgára munkás, igazgató, vén diák. A különbség csupán abban rejlik, hogy utóbbi zsenge szempillái alól feltekintve nem üveges szemmel bámul a végtelen egyformaságba, a mindenhonnan bűzölgő  hatalom fullasztó fellegébe. A diák tekintete csillogó, reménnyel teli.

Behind the scenes