Sohalény

Egy csók. Cirógat a napfény. Könnyű táncot jár az ódon falakon, melyek beisszák selymes sugarát. Szellőn szálló, levelekkel játszó, kedves lány. Lennék napfény; boldog, gondtalan, csintalan lény, s szótlan, mint a hó ragyogása. Lennék napfény, minden felett kacagó, s mindent körberagyogó, ki a szívben vigaszt kínál gyász helyett. Lennék napfény, barátom: a szél. Beteljesült, örök szerelem. Nevetve, süvítve repít csodák ezer holdján át, a végtelenbe, hol meg nem szűnik az édes ölelés. Élnék, véget sosem látva, vándorolnék új tájakra, új tájakon új napot hozni, s ha rám nézne a halandó, botor tekintet, mind újabb, s újabb szerelmet vélne bennem felfedezni. Keringő lenne az életem, soha el nem múló, kacér szoknyám fátyolként libbentené szerelmesem, s ha elfáradnék, felhő lenne a palotám – eltakarva bút, bánatot, könnyem hullna e csúf világra, s megöntözné a szíveket.

Best of - Charlotte Brontë: Shirley

"Azt mondom neked, ha a férfiak jók, akkor ők a teremtés koronái, Isten fiai. Minthogy a maga képére alkotta őket a Teremtő, a legparányibb isteni szikra is csaknem a halhatatlanságba emeli őket. Vitathatatlan, hogy a csinos, jó és nagyszerű férfi az első a teremtett dolgok között.

 "- Soha semmi sem bűvöl el annyira, mint ha magasabb rendű emberrel találkozom, olyannal, akiről őszintén érzem, hogy különb nálam.
   - Találkoztál már valaha ilyennel?
   - Boldog lennék, ha bármikor találkoznék vele, és minél magasabb rendű, annál jobb. Meggörnyedni lealacsonyító, fölnézni dicső dolog. Csak az nyugtalanít, hogyha megpróbálok felmérni valakit, mindig csalódom, hogy vallási hasonlattal éljek: csak hamis isteneket imádhatok. Márpedig nem akarnék pogány lenni."

"- (...) A költészet adománya - a legistenibb, amit ember csak kaphat -, azt hiszem, arra való, hogy csillapítsa a szenvedést, amikor a feszültség már pusztulással fenyeget. Úgy érzem, Shirley, senkinek sem szabadna verset írni csak azért, hogy intellektusával és műveltségével hivalkodjék. Kinek kell az ilyen vers? Ki keres műveltséget és szép szavakat a versben? De hogyne kellene az érzés, az igazi érzés, akármilyen egyszerűen, sőt nyersen fejezi is ki!
(...)
 - Az ember beleszerethetett volna Cowperbe, már csak azért is, hogy vigaszt nyújthasson neki.
 - Sohasem szerettél volna bele Cowperbe - sietett Caroline a válasszal -, nem arra született, hogy a nők szeressék.
 - Hogy érted ezt?
 - Ahogy mondom. Tudom, hogy vannak a világon emberek, méghozzá nemes és fennkölt szellemek, akiket örökre elkerül a szerelem. (...) S amit Cowperről mondtam, az áll Rousseau-ra is. Szerette valaha valaki Rousseau-t? Ő szenvedélyesen szeretett, de viszonozták-e szenvedélyét? Biztosan tudom, hogy nem! És ha volnának női Cowperek és Rousseau-k, ezt állítanám róluk is. (...)
 - Szereted a Rousseau-hoz hasonló embereket, Caroline?
 - Egészben véve egy csöppet sem. Nagyon rokonszenvesnek találom egyik-másik tulajdonságukat. Van bennük bizonyos isteni szikra, s az elkápráztatja a szemem, és fölgyújtja a lelkem. De azért meg is vetem őket. Agyagból és aranyból vannak, s a sár meg a nemesfém gyönge ötvözet. Mindent egybevetve: természetellenesnek, egészségtelennek, visszataszítónak érzem őket."

"Semmit sem helyeslek, ami utópisztikus. Nézz az élet vaskemény arcába, bámuld csak a valóságot, amíg zavarba nem jön."

"A kapkodó emberek tűzforrón isszák a létezés nektárját, én úgy szeretem, ha hűvös, mint a harmat."

Szavakkal harcolni

(2011. december)

Kedves Jane Austen!

Bizton állíthatom, hogy a legnagyobb rajongóid közé tartozom. A te műveid kísérték végig a tinédzser korom - akár könyv, akár film formájában. Kész megnyugvást jelentenek ebben a pörgő, rohanó, de persze elsősorban mű világban. Mindig nagy örömmel tölt el, ha pár órára leülhetek és kikapcsolódhatok az angol humor és az előkelően megfogalmazott bonyodalmak által.

Mr. Darcy szerelme

Türelmes szerelem volt Mr. Darcy-é. Csendesen kínlódott magában minden pillanatban, amikor meglátta szíve hölgyét, ám kínlódása a legnemesebb küzdelem volt, mely valaha író tollából származott. Ismerte a titkot, melyről mára oly sokan elfeledkeztek: "Az beszél többet, aki kevesebbet érez."

Jane Austen Büszkeség és balítélet c. regénye alapján

Mr. Darcy szerepében: Colin Firth

A metroszexualitás, avagy hogyan veszítsük el a Férfit egy évszázad alatt?

Charles Bartholomew alias Chuck Bass

Ajánlom a férfi nem fő kritikusának és egyben húgomnak, Annának.

Kiemelt naptári bejegyzések: fodrász, manikűrös, kozmetikus, kávé, céges megbeszélés, ruhavásárló-körút, szolárium, konditerem, drogéria – bevásárlólista: ránctalanító és hidratáló krém, púder, alapozó, parfüm, szemöldökcsipesz.

Szóbeli érettségi köszöntőbeszéd

Az élet egy nagy bíróság. Hol a hátsó sorban, hol a vádlottak padján ülve várjuk az ítéletet. Feleltünk már érzelmekért s nagy szavakért, mind nagyobb ítélők előtt állva, míg el nem jutunk a Legfelsőbb Bíróság félelmetes ajtajáig, hogy végül önnön bíráinkká váljunk.

Ma is bíróság elé állunk, hol bírónk az Élet, s csak az esküdtek, tanítóink kedves mosolya hatol át a fülsiketítő csenden.

Tiszta kézzel, ártatlanul állunk Önök előtt, fogadják hát védőbeszédünket, mit húsz éven át csiszolgattunk, s most életműként teszünk Önök elé.

Nevetve felnőni

(2011. december)

Azt mondják, egyszer mindenki eljut arra a pontra, amikor önvizsgálatot tart. Ezt - a mai embereket szemlélve - elég abszurdnak tartom. Elenyésző százalékukról tudom elmondani, hogy kétszer is meggondolják, mit cselekszenek és ha már megtették, "férfiasan" vállalják a következményeket. Századunk divata inkább az ivászatban és a drogozásban merül ki, ami ideig-óráig elfeledteti az emberrel, hogy mit tett és mit kell majd még tennie a későbbiekben, hogy az élete elrendeződjön. Ez az egyik véglet.

Ki nevet a végén

               

                A fiatalság nem csupán bolondság. A fiatalság szenvedély, erő és dac. A fiatalság harc: harcol önmagáért, vérben izzik, hogy egy jobb világot lásson. A nagy forradalmak fiatalok tüzével kezdődtek, s az ő vérükbe torkolltak. A fiatal szív meglátja a világban a jót, a szépet, majd felszegett állal, büszkén harcol érte, míg végül a felnőtti elégikusság, a konformitás ki nem zsigereli.

                2013, Magyarország. Minden nap egy új kezdet és egy új vég. Monoton lépésekkel vonul dolgára munkás, igazgató, vén diák. A különbség csupán abban rejlik, hogy utóbbi zsenge szempillái alól feltekintve nem üveges szemmel bámul a végtelen egyformaságba, a mindenhonnan bűzölgő  hatalom fullasztó fellegébe. A diák tekintete csillogó, reménnyel teli.