Sohalény

Egy csók. Cirógat a napfény. Könnyű táncot jár az ódon falakon, melyek beisszák selymes sugarát. Szellőn szálló, levelekkel játszó, kedves lány. Lennék napfény; boldog, gondtalan, csintalan lény, s szótlan, mint a hó ragyogása. Lennék napfény, minden felett kacagó, s mindent körberagyogó, ki a szívben vigaszt kínál gyász helyett. Lennék napfény, barátom: a szél. Beteljesült, örök szerelem. Nevetve, süvítve repít csodák ezer holdján át, a végtelenbe, hol meg nem szűnik az édes ölelés. Élnék, véget sosem látva, vándorolnék új tájakra, új tájakon új napot hozni, s ha rám nézne a halandó, botor tekintet, mind újabb, s újabb szerelmet vélne bennem felfedezni. Keringő lenne az életem, soha el nem múló, kacér szoknyám fátyolként libbentené szerelmesem, s ha elfáradnék, felhő lenne a palotám – eltakarva bút, bánatot, könnyem hullna e csúf világra, s megöntözné a szíveket.

Best of - Charlotte Brontë: Shirley

"Azt mondom neked, ha a férfiak jók, akkor ők a teremtés koronái, Isten fiai. Minthogy a maga képére alkotta őket a Teremtő, a legparányibb isteni szikra is csaknem a halhatatlanságba emeli őket. Vitathatatlan, hogy a csinos, jó és nagyszerű férfi az első a teremtett dolgok között.

 "- Soha semmi sem bűvöl el annyira, mint ha magasabb rendű emberrel találkozom, olyannal, akiről őszintén érzem, hogy különb nálam.
   - Találkoztál már valaha ilyennel?
   - Boldog lennék, ha bármikor találkoznék vele, és minél magasabb rendű, annál jobb. Meggörnyedni lealacsonyító, fölnézni dicső dolog. Csak az nyugtalanít, hogyha megpróbálok felmérni valakit, mindig csalódom, hogy vallási hasonlattal éljek: csak hamis isteneket imádhatok. Márpedig nem akarnék pogány lenni."

"- (...) A költészet adománya - a legistenibb, amit ember csak kaphat -, azt hiszem, arra való, hogy csillapítsa a szenvedést, amikor a feszültség már pusztulással fenyeget. Úgy érzem, Shirley, senkinek sem szabadna verset írni csak azért, hogy intellektusával és műveltségével hivalkodjék. Kinek kell az ilyen vers? Ki keres műveltséget és szép szavakat a versben? De hogyne kellene az érzés, az igazi érzés, akármilyen egyszerűen, sőt nyersen fejezi is ki!
(...)
 - Az ember beleszerethetett volna Cowperbe, már csak azért is, hogy vigaszt nyújthasson neki.
 - Sohasem szerettél volna bele Cowperbe - sietett Caroline a válasszal -, nem arra született, hogy a nők szeressék.
 - Hogy érted ezt?
 - Ahogy mondom. Tudom, hogy vannak a világon emberek, méghozzá nemes és fennkölt szellemek, akiket örökre elkerül a szerelem. (...) S amit Cowperről mondtam, az áll Rousseau-ra is. Szerette valaha valaki Rousseau-t? Ő szenvedélyesen szeretett, de viszonozták-e szenvedélyét? Biztosan tudom, hogy nem! És ha volnának női Cowperek és Rousseau-k, ezt állítanám róluk is. (...)
 - Szereted a Rousseau-hoz hasonló embereket, Caroline?
 - Egészben véve egy csöppet sem. Nagyon rokonszenvesnek találom egyik-másik tulajdonságukat. Van bennük bizonyos isteni szikra, s az elkápráztatja a szemem, és fölgyújtja a lelkem. De azért meg is vetem őket. Agyagból és aranyból vannak, s a sár meg a nemesfém gyönge ötvözet. Mindent egybevetve: természetellenesnek, egészségtelennek, visszataszítónak érzem őket."

"Semmit sem helyeslek, ami utópisztikus. Nézz az élet vaskemény arcába, bámuld csak a valóságot, amíg zavarba nem jön."

"A kapkodó emberek tűzforrón isszák a létezés nektárját, én úgy szeretem, ha hűvös, mint a harmat."

Szavakkal harcolni

(2011. december)

Kedves Jane Austen!

Bizton állíthatom, hogy a legnagyobb rajongóid közé tartozom. A te műveid kísérték végig a tinédzser korom - akár könyv, akár film formájában. Kész megnyugvást jelentenek ebben a pörgő, rohanó, de persze elsősorban mű világban. Mindig nagy örömmel tölt el, ha pár órára leülhetek és kikapcsolódhatok az angol humor és az előkelően megfogalmazott bonyodalmak által.

Mr. Darcy szerelme

Türelmes szerelem volt Mr. Darcy-é. Csendesen kínlódott magában minden pillanatban, amikor meglátta szíve hölgyét, ám kínlódása a legnemesebb küzdelem volt, mely valaha író tollából származott. Ismerte a titkot, melyről mára oly sokan elfeledkeztek: "Az beszél többet, aki kevesebbet érez."

Jane Austen Büszkeség és balítélet c. regénye alapján

Mr. Darcy szerepében: Colin Firth

A metroszexualitás, avagy hogyan veszítsük el a Férfit egy évszázad alatt?

Charles Bartholomew alias Chuck Bass

Ajánlom a férfi nem fő kritikusának és egyben húgomnak, Annának.

Kiemelt naptári bejegyzések: fodrász, manikűrös, kozmetikus, kávé, céges megbeszélés, ruhavásárló-körút, szolárium, konditerem, drogéria – bevásárlólista: ránctalanító és hidratáló krém, púder, alapozó, parfüm, szemöldökcsipesz.

Így készül a férfi - az esküvő férfi szemmel

Az esküvő szó hallatán mindenkinek más és más jut eszébe. Míg a tésztát gyúró idős asszony nosztalgiázva gondol vissza egy falusi vigasságra, az álmodozó fiatal lány már el is képzeli az esemény minden egyes pontját a ruháján lévő csipkétől a szalvéták színéig – amely természetesen passzol a koszorúslányok ruhájához. A nagyvárosi szingli legyint az elkötelezettség veszélyeit burkoló ötletre, az anyuka könnyes szemmel gondol gyermeke nagy napjára. De vajon mit gondolnak a férfiak?

József Attila: Óda

A teljes vers:

Akik megnyerték a világháborút

           -   A férfiakat már nem zavarja a női individualizmus.

           -   Ez tévedés. A nő legrosszabb tulajdonsága a büszkeség. Minden más hátránya erre vezethető vissza.

           -   A nő csak elhiteti magával, hogy büszke.

           -   Miért?

           -   Mert maga sem tudja, mit akar. Ezzel leplezi.

           -   És előrébb jut?

            -   Nem. Az emancipációval kivívott magának olyasvalamit, amiről maga sem tudta, mivel jár: a szabadságot. -    - Ez pedig olyan súllyal zuhant a nyakába, hogy nem tudta megtartani. Összerogyott alatta.

           -   Miért nem fogadja el, ha a férfi nyújtja a kezét?

           -   Éppen az a baj, hogy elfogadta – és lerántotta a férfit maga mellé a porba. Most együtt homokoznak, mint a kezdetekkor, és találgatják, vajon mitévők legyenek.

           -   Nem értem.

              -   Átléptük a világ legújabb korszakának a küszöbét. Olyan, mintha újraélnénk a teremtést. Méregeti egymást a férfi és a nő. Tudják, hogy elhivatottak, de cél nincs előttük. A nő végre bebizonyíthatta, hogy erős, kivívta a férfi nem viszonylagos elismerését, azonos jogokat szerzett. Legyőzhetetlen akart lenni, s ezzel legyőzte önmagát is. Legyőzte a nőt. És most jön a képbe a férfi. Tehetetlenül nézte végig a nő pusztítását. Mégis mit tehetett volna? Nem ért rá: világokat döntő csatákat vívott. Tudod ki a világháborúk valódi győztese? A nő. Csendben és alattomosan hódította meg a világot. Kémként aknázta ki a férfi gyenge pontjait. Minden a nő miatt van. A férfi védelmezte, harcolt érte – férfi volt mellette. Ma már nincs miért férfinak lennie.

-          -   Azt állítod, hogy megszűntünk férfinak lenni?

-          -   Ugyanannyira, mint ahogy a nő megszűnt nőnek lenni. A férfi már nem tudja, a nő mit vár tőle. Ha a nő meg tudja védeni magát, a puszta létet is szükségtelennek érzi. A nő pedig elégedetlen – ezt az egy tulajdonságát megőrizte. Elégedetlen, amiért a férfiból kihunyt a férfiasság. Elégedetlen, amiért nem nyitják ki neki az ajtót, nem veszik fel az elejtett tollát, nem kap időpontot a kozmetikusnál a férfi kliensek miatt, nem udvarol neki senki, ehelyett neki kell ezt megtennie, és még sorolhatnám a végtelenségig.

-          -   Jobban esne, ha nem általánosítanál.

-          -   Talán megvigasztal a magyarázat: a nő ezt az elégedetlenséget saját magának okozta. A férfi azt tette, amit bárki tett volna. Feleslegesnek érezte magát, ezért odébbállt. A nő pedig ismét egy olyan élethelyzetben találta magát, ami ugyanannyi elégedetlenségre ad neki okot, mint az előző. Tudatán kívül kötött kompromisszumot a szabadsággal.

-          -   Szóval nem a mi hibánk.

-          -   Nem. Ettől természetesen nem érezzük jobban magunkat. A nő még mindig vágyik az igazi férfira. Arra, aki mellett igazi nő lehet. De már sosem lesz az, aki volt.

-          -   Mi a megoldás?

-          -   Az idő. A nő büszkesége nem fog megtörni. A férfi íratlanul legyőzetett, a nő pedig rájött, hogy amiért harcolt, azzal saját magát pusztította el. De túl büszke ahhoz, hogy beismerje a tévedését és visszaforduljon. A hős férfi ideje lejárt. Most pedig várunk, hogy új felállás alakuljon ki. Kivárjuk, mit kíván tőlünk a világ.