Veled lenni

Várj! Csak még azt mondd el, honnan kezdődik a fény, s hol ér véget, miért vakít el a sötétség. Csak még azt, hogy hány sóhajból áll szél, s miért oly messze száll, véget ér-e, vagy céltalanul bolyongva repíti milliók fájdalmát. Csak annyit még, mennyi a sok és miért nem lehet elég, hangos-e a féktelen kiáltás. Mondd még, meddig ér a lárma, s miért töri meg a lázas csend, hallja-e valaki az ajkak suttogását; mennyire mély a tekintet, hova hat át a pillantás, s úgy metsz-e, mint a hideg. Áruld el a szív dobbanását, a benső forró sóhaját, a lélek remegő hangjait. Még csak dúdold a szenvedély dallamát a vak éjszakában, míg a jelen múlttá válik, s a láng elemészt.

Maradj.

La liberté se définie-t-elle comme un pouvoir de refuser?

(2011. október)

Les mots. On se pose la question s’ils rendent la communication facile ou difficile. La caractéristique la plus simple de l’homme c’est qu’il peut parler, il peut s’exprimer par des mots dans toutes les situations.

Parmi eux certains sont simples quand on veut expliquer leur sens mais aussi de mystérieux. Il y a des mots qu’on peut définir á l’age de dix ans et il y a ceux qui pour qui on n’a pas trouvé de définition depuis que l’homme existe – mais on les utilise plusieurs fois par jour. Les gens qui avaient reconnu ce fait étaient des sages, surtout des philosophes comme Socrate qui reconnaissait un manque de sagesse dans sa vie : « Je ne sais qu’une seule chose c’est que je ne sais rien. »

Best of - Charlotte Brontë: Shirley

"Azt mondom neked, ha a férfiak jók, akkor ők a teremtés koronái, Isten fiai. Minthogy a maga képére alkotta őket a Teremtő, a legparányibb isteni szikra is csaknem a halhatatlanságba emeli őket. Vitathatatlan, hogy a csinos, jó és nagyszerű férfi az első a teremtett dolgok között.

 "- Soha semmi sem bűvöl el annyira, mint ha magasabb rendű emberrel találkozom, olyannal, akiről őszintén érzem, hogy különb nálam.
   - Találkoztál már valaha ilyennel?
   - Boldog lennék, ha bármikor találkoznék vele, és minél magasabb rendű, annál jobb. Meggörnyedni lealacsonyító, fölnézni dicső dolog. Csak az nyugtalanít, hogyha megpróbálok felmérni valakit, mindig csalódom, hogy vallási hasonlattal éljek: csak hamis isteneket imádhatok. Márpedig nem akarnék pogány lenni."

"- (...) A költészet adománya - a legistenibb, amit ember csak kaphat -, azt hiszem, arra való, hogy csillapítsa a szenvedést, amikor a feszültség már pusztulással fenyeget. Úgy érzem, Shirley, senkinek sem szabadna verset írni csak azért, hogy intellektusával és műveltségével hivalkodjék. Kinek kell az ilyen vers? Ki keres műveltséget és szép szavakat a versben? De hogyne kellene az érzés, az igazi érzés, akármilyen egyszerűen, sőt nyersen fejezi is ki!
(...)
 - Az ember beleszerethetett volna Cowperbe, már csak azért is, hogy vigaszt nyújthasson neki.
 - Sohasem szerettél volna bele Cowperbe - sietett Caroline a válasszal -, nem arra született, hogy a nők szeressék.
 - Hogy érted ezt?
 - Ahogy mondom. Tudom, hogy vannak a világon emberek, méghozzá nemes és fennkölt szellemek, akiket örökre elkerül a szerelem. (...) S amit Cowperről mondtam, az áll Rousseau-ra is. Szerette valaha valaki Rousseau-t? Ő szenvedélyesen szeretett, de viszonozták-e szenvedélyét? Biztosan tudom, hogy nem! És ha volnának női Cowperek és Rousseau-k, ezt állítanám róluk is. (...)
 - Szereted a Rousseau-hoz hasonló embereket, Caroline?
 - Egészben véve egy csöppet sem. Nagyon rokonszenvesnek találom egyik-másik tulajdonságukat. Van bennük bizonyos isteni szikra, s az elkápráztatja a szemem, és fölgyújtja a lelkem. De azért meg is vetem őket. Agyagból és aranyból vannak, s a sár meg a nemesfém gyönge ötvözet. Mindent egybevetve: természetellenesnek, egészségtelennek, visszataszítónak érzem őket."

"Semmit sem helyeslek, ami utópisztikus. Nézz az élet vaskemény arcába, bámuld csak a valóságot, amíg zavarba nem jön."

"A kapkodó emberek tűzforrón isszák a létezés nektárját, én úgy szeretem, ha hűvös, mint a harmat."

Szavakkal harcolni

(2011. december)

Kedves Jane Austen!

Bizton állíthatom, hogy a legnagyobb rajongóid közé tartozom. A te műveid kísérték végig a tinédzser korom - akár könyv, akár film formájában. Kész megnyugvást jelentenek ebben a pörgő, rohanó, de persze elsősorban mű világban. Mindig nagy örömmel tölt el, ha pár órára leülhetek és kikapcsolódhatok az angol humor és az előkelően megfogalmazott bonyodalmak által.

A metroszexualitás, avagy hogyan veszítsük el a Férfit egy évszázad alatt?

Charles Bartholomew alias Chuck Bass

Ajánlom a férfi nem fő kritikusának és egyben húgomnak, Annának.

Kiemelt naptári bejegyzések: fodrász, manikűrös, kozmetikus, kávé, céges megbeszélés, ruhavásárló-körút, szolárium, konditerem, drogéria – bevásárlólista: ránctalanító és hidratáló krém, púder, alapozó, parfüm, szemöldökcsipesz.

Így készül a férfi - az esküvő férfi szemmel

Az esküvő szó hallatán mindenkinek más és más jut eszébe. Míg a tésztát gyúró idős asszony nosztalgiázva gondol vissza egy falusi vigasságra, az álmodozó fiatal lány már el is képzeli az esemény minden egyes pontját a ruháján lévő csipkétől a szalvéták színéig – amely természetesen passzol a koszorúslányok ruhájához. A nagyvárosi szingli legyint az elkötelezettség veszélyeit burkoló ötletre, az anyuka könnyes szemmel gondol gyermeke nagy napjára. De vajon mit gondolnak a férfiak?

Elítéltek

                Éppen hogy meghallotta a hírt, Zoénak hányingere lett. Hányingerrel vegyes düh kavargott a gyomrában, melytől kisvártatva elfelejtette, hogy aznap még nem ebédelt. Értetlenül tologatta maga előtt a poháralátétet, mintha az bármi megoldást is jelentene. Álomszerű állapotban ült a kávézó foteljában, mely az imént még körülölelő érzetet biztosított számára, mostanra viszont úgy érezte, magába szippantja és megfojtja. A hirtelen beállt csöndet sűrű sötétség követte, érzékszervei kikapcsoltak. Gondolatai örvényként cikáztak összetéve a múlt és az elképzelt jelen kimerevített képeit, míg a nagy kavalkád össze nem állt egy kaotikus, mégis egyértelmű montázzsá.

Akik megnyerték a világháborút

           -   A férfiakat már nem zavarja a női individualizmus.

           -   Ez tévedés. A nő legrosszabb tulajdonsága a büszkeség. Minden más hátránya erre vezethető vissza.

           -   A nő csak elhiteti magával, hogy büszke.

           -   Miért?

           -   Mert maga sem tudja, mit akar. Ezzel leplezi.

           -   És előrébb jut?

            -   Nem. Az emancipációval kivívott magának olyasvalamit, amiről maga sem tudta, mivel jár: a szabadságot. -    - Ez pedig olyan súllyal zuhant a nyakába, hogy nem tudta megtartani. Összerogyott alatta.

           -   Miért nem fogadja el, ha a férfi nyújtja a kezét?

           -   Éppen az a baj, hogy elfogadta – és lerántotta a férfit maga mellé a porba. Most együtt homokoznak, mint a kezdetekkor, és találgatják, vajon mitévők legyenek.

           -   Nem értem.

              -   Átléptük a világ legújabb korszakának a küszöbét. Olyan, mintha újraélnénk a teremtést. Méregeti egymást a férfi és a nő. Tudják, hogy elhivatottak, de cél nincs előttük. A nő végre bebizonyíthatta, hogy erős, kivívta a férfi nem viszonylagos elismerését, azonos jogokat szerzett. Legyőzhetetlen akart lenni, s ezzel legyőzte önmagát is. Legyőzte a nőt. És most jön a képbe a férfi. Tehetetlenül nézte végig a nő pusztítását. Mégis mit tehetett volna? Nem ért rá: világokat döntő csatákat vívott. Tudod ki a világháborúk valódi győztese? A nő. Csendben és alattomosan hódította meg a világot. Kémként aknázta ki a férfi gyenge pontjait. Minden a nő miatt van. A férfi védelmezte, harcolt érte – férfi volt mellette. Ma már nincs miért férfinak lennie.

-          -   Azt állítod, hogy megszűntünk férfinak lenni?

-          -   Ugyanannyira, mint ahogy a nő megszűnt nőnek lenni. A férfi már nem tudja, a nő mit vár tőle. Ha a nő meg tudja védeni magát, a puszta létet is szükségtelennek érzi. A nő pedig elégedetlen – ezt az egy tulajdonságát megőrizte. Elégedetlen, amiért a férfiból kihunyt a férfiasság. Elégedetlen, amiért nem nyitják ki neki az ajtót, nem veszik fel az elejtett tollát, nem kap időpontot a kozmetikusnál a férfi kliensek miatt, nem udvarol neki senki, ehelyett neki kell ezt megtennie, és még sorolhatnám a végtelenségig.

-          -   Jobban esne, ha nem általánosítanál.

-          -   Talán megvigasztal a magyarázat: a nő ezt az elégedetlenséget saját magának okozta. A férfi azt tette, amit bárki tett volna. Feleslegesnek érezte magát, ezért odébbállt. A nő pedig ismét egy olyan élethelyzetben találta magát, ami ugyanannyi elégedetlenségre ad neki okot, mint az előző. Tudatán kívül kötött kompromisszumot a szabadsággal.

-          -   Szóval nem a mi hibánk.

-          -   Nem. Ettől természetesen nem érezzük jobban magunkat. A nő még mindig vágyik az igazi férfira. Arra, aki mellett igazi nő lehet. De már sosem lesz az, aki volt.

-          -   Mi a megoldás?

-          -   Az idő. A nő büszkesége nem fog megtörni. A férfi íratlanul legyőzetett, a nő pedig rájött, hogy amiért harcolt, azzal saját magát pusztította el. De túl büszke ahhoz, hogy beismerje a tévedését és visszaforduljon. A hős férfi ideje lejárt. Most pedig várunk, hogy új felállás alakuljon ki. Kivárjuk, mit kíván tőlünk a világ.

Bukott angyalok

                A sokszor homályos múltból egy tisztán csengő mondat mereng fel az emlékeimből: „Minden nő hercegnő”. Csodálatosan hangzott. Mi sem volt egyszerűbb, mint elhinni és eszerint szegni fel az állam.