Elítéltek

                Éppen hogy meghallotta a hírt, Zoénak hányingere lett. Hányingerrel vegyes düh kavargott a gyomrában, melytől kisvártatva elfelejtette, hogy aznap még nem ebédelt. Értetlenül tologatta maga előtt a poháralátétet, mintha az bármi megoldást is jelentene. Álomszerű állapotban ült a kávézó foteljában, mely az imént még körülölelő érzetet biztosított számára, mostanra viszont úgy érezte, magába szippantja és megfojtja. A hirtelen beállt csöndet sűrű sötétség követte, érzékszervei kikapcsoltak. Gondolatai örvényként cikáztak összetéve a múlt és az elképzelt jelen kimerevített képeit, míg a nagy kavalkád össze nem állt egy kaotikus, mégis egyértelmű montázzsá.

Ki nevet a végén

               

                A fiatalság nem csupán bolondság. A fiatalság szenvedély, erő és dac. A fiatalság harc: harcol önmagáért, vérben izzik, hogy egy jobb világot lásson. A nagy forradalmak fiatalok tüzével kezdődtek, s az ő vérükbe torkolltak. A fiatal szív meglátja a világban a jót, a szépet, majd felszegett állal, büszkén harcol érte, míg végül a felnőtti elégikusság, a konformitás ki nem zsigereli.

                2013, Magyarország. Minden nap egy új kezdet és egy új vég. Monoton lépésekkel vonul dolgára munkás, igazgató, vén diák. A különbség csupán abban rejlik, hogy utóbbi zsenge szempillái alól feltekintve nem üveges szemmel bámul a végtelen egyformaságba, a mindenhonnan bűzölgő  hatalom fullasztó fellegébe. A diák tekintete csillogó, reménnyel teli.

Behind the scenes

Audrey's life philosophy

Jane Austen füveskönyve

József Attila: Óda

A teljes vers:

Szívharangom szívharangod

               

              Egy dallam, egy íz, egy tapintás. Egy hang, egy szín, egy mozdulat. Egy illat.

                Takaró az emlék. Dunyhája meleg oltalmat ad a fáradt szívnek.

                Szaladj, emlék, szállj a végtelenbe, s mondd el, kiáltsd szét a föld kerekén a titkom! Mert titokban élek. Titokban lüktet gyenge mellkasom. Vízre lépek, s nem látom a jövő fényes hullámait.

                Vezesd, emlék, a vakot! Mondd neki, hogy ne féljen, hogy az élet csupán irónia, melyre illik grimaszolni. Állj mögé, hogy sorsa elől ne fusson már fájdalmasan a végzet viharába.

                Bírd, emlék, a némát szólásra, illatos szavak kútfőjévé tedd! Adj neki hitet és bátorságot, mert érzés az, mi lelkében bugyog; mert a forrás özönvizet fakaszt.

                Nyisd, emlék, a süket fület hallásra! Dallamok szállnak tova a végtelen éterben, hangok suttognak tiszta eszméletet. A lélek az, ki hallhatja a szív dallamát, a tiszta könnyeket.

                Jöjj vissza, emlék! Árván hagytál oly sok szempár között, s eltévedtem az élet hazug ösvényén. Mutasd meg, milyen volt harsányan nevetni, könnyek között lelni álomra. Mutasd meg, miért kell élni, miért lesz boldog a halál. Mutasd meg, mi a szép s a csúnya, miért véges a végtelennek tűnő idő. Mutasd meg, milyen volt szeretni, hozd vissza a szívem, hogy újra megtanuljam! Mutasd meg, voltam én őszinte, bugyogó forrás, tiszta lélek.

                Ne hagyj el, emlék. Kínzó félelem a jövő múlt nélkül, s a jelenem hazugság. Vigyázz lapjaid teremtőjére. Mert csak te tudod, mit az elme hallgat, csak te ismered a szív belső titkait. Te őrzöd a zár kulcsát, mely a lélekhez visz; a lélekhez, melyet száműzött az értelem zavara.

                Mesélj, emlék. Legyél meleg dunyhám ma éjjel. Melegíts, ha hideg van, ölelj át, ha félek. Nyisd fel rab szívem, hadd lássam, mivé lett, tán már el is hagyta zsarnokát. Mondd el panaszát. Mondd meg neki: szabad.

                Élj újra, szív! Élj, s állj bosszút befogott füleimen, vak tekintetemen! Fess vért halovány arcomra, rózsákat száraz ajkaimra. Áruld el, mit még a lélek sem tud, s az ész sem ismer, mert benned él a szó, a hang. Te vagy az élet dallama, nincs már más, ki helyetted foghatna lantot. Te tudod a kezdetet, s ismered a véget, te áldod a világot, s megbocsátasz a kárhozottnak.

                Halld meg, lélek, mit szól a szív. Szeretetet. Reménységet. Örömöt s vágyat. Álmot a végtelenben. Egy szívbe zárt verset, egy messzi pillantást, s vádló hűséget.

 Hívj, ha még szeretni tudsz.